Kincs, ami van!

Ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs, tartja a mondás. És nagyon igaz ez. Én így kaptam az élettől egy csodás ajándékot!
De a történetet mesélje el maga az Ajándék:

Sziasztok!

Christopher vagyok, egy most már 11 éves nagyfiú, aki végre hazatalált, és végre igazi szerető családban élhet.
2007- ben születtem, egy család vásárolt meg, náluk voltam pár évet. Nem volt nekem ott kimondottan rossz, bár elég szigorúan bántak velem, mert égetnivaló kis kíváncsiság voltam (és valljuk be vagyok ma is), de azt mindig is éreztem, hogy nem vagyok teljesen a helyemen. Elég sokat vártak tőlem, főleg azt, hogy jól viselkedjek. Hát már mi abban a szórakoztató, ha állandóan jól kell viselkedni? Én szerettem mindent megszagolni, megkóstolni, felfedezni, játszani, főleg labdával, de ezt nem mindig engedték nekem. Rám kiabáltak, hogy: “Christopher nem szabad, fúj, mit csinálsz, rossz kutya”! 
Aztán egy nap, egyszer csak hoztak egy másik kutyát is a házhoz, aki  hamarosan sokkal nagyobb lett mint én. Megmondom őszintén a személyiségem el lett teljesen nyomva!  Ezt egy terrier nehezen viseli, de ha nagyon kemény kézzel betörik, akkor azért ő is beadja a derekát, csak hát a

Nálunk nem volt ilyen idilli a kapcsolat

személyisége sérül. Ez így volt velem is. Elkezdtem félni a dörgéstől, a hangos zajoktól, picit elkezdtem remegni, ha ideges voltam. És elég sokat voltam ideges, mert nem mindig volt világos számomra, hogy mit is várnak tőlem. Sosem tanítottak, csak követeltek. Hát így nem lehet kutyagyereket nevelni! És még ott volt az a nagy dög dog. Az is teljesen elnyomott.

Látták, hogy nem érzem jól magam, de nem akartak azzal foglalkozni, hogy miért nem, inkább eladtak…
Egyszerűen feladtak hírdetésbe!!!
Jött egy fiatal fiú, aki megvett. És elvitt. Azt sem tudtam mi történik velem. Hova visznek? Ki? És miért? Nem is voltam rossz, mindig próbáltam a lehető legjobb lenni!

Ez az új család, ez az előzőnél rosszabb volt. Kint kellett aludjak az udvaron. Nekem, aki eddig legalább egy fedett garázsban lehetett. Engem nem az udvaron alvásra találtak ki, én egy westie vagyok, kérem szépen! Folyton egy rossz fajta száraz tápot kellett ennem, és abból sem adtak eleget. Éhes voltam. Folyton éhes voltam, és le is fogytam.
Aztán egy nap, egy évvel az után, hogy ebbe a posványos helyzetbe kerültem, úgy döntöttem, hogy akkor nekem ebből elég, és olajra léptem. Egy esős januári napon vettem kabátom, s kalapom és kisurrantam a nyitva felejtett kapun. Elindultam felfedezni a világot és tudtam, egyre csak erősebben éreztem, hogy engem vár egy Anya valahol.
Mentem, bandukoltam egyedül az utcán, amikor egy kedves nő meglátott, és nézett, nézett, hogy hová megy egy ilyen kiskutya egyedül? Aztán arra gondolt, hogy biztosan valahol hiányzom, megfogott, és elvitt egy orvoshoz, hogy a chippem alapján vissza tudjanak vinni a családomhoz.
Hát vissza is vittek, a legelső családhoz, azokhoz, akik eladtak. Mert még mindig ez volt bejegyezve nekem!
Na, gondolhatjátok mit éreztem, nem örömöt az biztos. Nem ezért indultam én neki a világnak, hogy megint mindent kezdhessek előröl…

Hál istennek nemcsak én nem akartam őket, ők sem akartak engem, és most már azzal sem vesződtek, hogy pénz csináljanak belőlem, egyszerűen bevittek a westie mentőkhöz, hogy ők köszönik ezt a kutyát nem kérik.
El voltam kenődve, hogy nem tudok menni keresni magamnak megfelelő családot, akkor még nem tudtam, hogy nemsokára értem jön Anya!

Ez a menhely nem olyan ahol ketrecek hosszú sorában várakoznak a kutyusok -hátha valakinek megtetszik valamelyikünk-, hanem ki vagyunk helyezve ideiglenes befogadókhoz, addig amíg valaki örökbe nem fogad.
Én is elkerültem egy ideiglenes befogadóhoz két másik westie mellé. Aranyosak voltak, voltam kozmetikában, megvizsgált doktornéni nincs e valami bajom. Természetesen nem volt, én makk vagyok! Viszont kezdtem elszontyolódni, nem enni, mert nem akartam itt sem maradni. És ekkor történt a csoda. Egyszer csak jött Anya!
Tudtam, éreztem, értem jön. Ahogy becsengetett én rohantam, mert éreztem, hogy értem jön! Akkor még nem tudtam, hogy Ő is csak egy ideiglenes befogadó és azért visz el, hogy ne legyünk hárman egy helyen, mert az kicsit sok volt már.
Szóval én ezt nem tudtam, de nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy ezt az Anyát én örökbe fogadom. Olyan jól viselkedtem mint még soha, soha az életemben. A legelső pillanattól kezdve én le nem vettem a szemem róla. Nem kellett nekünk póráz, én hozzá voltam kötve láthatatlan szálakkal. Tudtam, hogy pontosan ide, hozzá indultam, eszembe sem volt elveszíteni. Otthon is mindent jól csináltam, mindent megkérdeztem, hogy szabad-e? Felmehetek-e a kanapéra, ébreszthetek-e, ugathatok-e, meddig mehetek el? És ezek egyszerűen belőlem jöttek, ezeket nem tanították nekem, csak jöttek belőlem, hogy nehogy valamiért el legyek távolítva.

Láttam ám, hogy az Anya már kezd puhulni, mert jöttek érdeklődők akik engem örökbe akartak fogadni, de mindig talált valami kifogást, hogy ez nekem miért nem lenne jó család. Éreztem itt az ideje a döntő ostromnak, és mindent bevetettem. 100% cukiságfaktor. Bújás, pusziosztás, mancsolás, fúródás. Hát gondoltam, ha ebből nem ért ez a nő, akkor gyagyás! De értett!!!!
Hurrá, győzelem, áprilisban felszabadultam! Felszabadultam a gyötrő nyomás alól, hogy elvesztem Anyát, hogy máshol kell éljek. És ha most bárki megkérdezi, Anya mindenkinek csak azt mondja, hogy élete legjobb döntése volt, hogy engem örökbe vett.
Örökbe… Szépen cseng ez a szó, nem?
Örök életemre Anya lesz az anyukám! Nagyon jó nekem. Ágyban alszom, az étvágyam már kiválóan visszatért, főleg azért mert Anya megmutatta, hogy mennyi finomság van a világon. Hús, zöldség, gyümölcs, néha süti is! Ezt sosem gondoltam volna, azóta legszívesebben reggeltő estig ennék.

Már a tengernél is jártam

És szép lettem! Nem voltam én régebben sem csúnya, de most az utcán megállítanak, hogy micsoda szépség vagyok! Persze, hogy szép vagyok, hiszen a lelkem békés, a szívem csordultig tele szeretettel, és Anya ezúton is köszöni annak a baromnak, aki engem eladott és beadott, mert így ő megkaphatta a legszebb kincset, engem!

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!