Kutyaharapást szőrével

   Nem igazán értem, hogy Magyarországon miért van az, hogy a kutyákat nagyon kevés helyre lehet bevinni. Nem tudom kik hozzák az ilyen rendeleteket, szabályokat , de az biztos, hogy nincs kutyájuk.
Azt még elfogadom (bár megérteni nem tudom teljesen), hogy egy hipermarketbe nem lehet bevinni őket. Persze, lehet, hogy félnek, nehogy a szabadon futkározó egereket, vagy a bent rekedt madarakat megfogják. Ez így érthető lenne legalább.
Az az ember, akinek igénye van arra, hogy a kutyája vele legyen, az a kutya egészen biztos, hogy ápolt, szobatiszta és semmi olyat nem fog elkövetni, amit mi emberek ne tennénk!
Valószínű nem vesz repülőrajtot, hogy a pékárukat megcsócsálja, nem fog kibontani se felvágottat, se sajtot, de még a kutyaosztályon sem rendetlenkedik.
Tudom, hogy van egy-két – és azt hiszem szám szerint is pont ennyi- bevásárlóközpont amely kutyabarát, és egyszer sem hallottam, hogy bármilyen incidens történt volna. Nyilván nem egy plázában akarom a kutyámat sétáltatni, hogy ott végezze dolgát, nem azért vinném magammal…
Komolyan megkérdezném az üzemeltetőket, hogy vajon mitől tartanak ennyire?

Vagy mégse?!?

Én mindenhova cipelem a kutyámat, ha kell, ha nem. És Ő szeret is jönni mindenhova. Kíváncsi természet. Ebből kifolyólag volt pár kalandunk már.
Legutoljára egy hivatalos helyen jártunk, papírokat szerettem volna beadni. Szeretem látni a biztonsági őröket, ahogy már előre túráztatják magukat, hogy végre lehet rendet tenni, majd ők megmondják a tutit. Még a küszöböt sem léptük át, már ott is termett a fürge, nem annyira fiatalember, és zordan megparancsolta, hogy azonnal hagyjuk el a helyiséget. Mivel az ajtóra körülbelül 10 féle tiltó tábla volt kitéve, hogy mivel nem lehet belépni (fagylalttal, étellel, telefonnal, szúró- és bökőszerszámmal, éjjeli lepke szárnyával ésatöbbi) de kutya nem szerepelt a piktogramokon, ezért én mondtam neki, hogy nincs kint, hogy kutyával nem lehet bejönni, úgyhogy mi most bemegyünk. Nagyon viccesen azt találta mondani, hogy „hát az sincs kint, hogy elefánttal nem lehet bejönni”, mire én mondtam neki, hogy azt látom, és azt is, hogy a barmokat bezzeg beengedik szó nélkül.
Kicsit elvitatkoztunk, de mivel nem volt mire hivatkoznia, valóban nem volt kint tábla kutyára vonatkozóan, nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, és csak károgott, hogy mi lesz, ha idecsinál?!? Megnyugtattam, hogy ő előbb fog idecsinálni mint a kutya, ezen ne is aggódjon.
Szemmel tartott minket végig, nehogy valami állam ellenes bűncselekményt kövessünk el, majd mielőtt távoztunk volna, még egy-két elmés megjegyzéssel megörvendeztetett, és bár az én kutyám egy áldott nyugodt lélek, ez már neki is sok volt. Emberünk addig hadonászott a nagy gesztikuláció közepette (főleg a kutya orra előtt), hogy az odakapott. Nem harapta meg, de odakapott és felsértette picit a bőrt a kezén. Nem volt egy nagy sérülés, ha otthon beütöm a kezem nagyobb seb keletkezik, de ez a jól táplált és jól képzett igazi férfi típus majdnem sírva fakadt és elhaló hangon csak azt kérdezgette, hogy „jaj, remélem be van oltva a kutya?”
Most már nagyon sajnálom, hogy nem mondtam neki, hogy sajnos nincs beoltva, hátha elmegy orvoshoz és a tetanusz mellé ostobaság és rosszindulat ellen is kap valamit.

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!