Szerencsecsillag

Ciki nem ciki, én ilyen könyvtárba járó típus vagyok. Mindig is az voltam. Már 15-16 évesen is rendszeres hétvégi program volt, hogy barátnőmmel a Várban levő Széchenyi Könyvtárban töltöttük az időnket. Ott ugyanis a könyveken kívül voltak régi újságok is. Azokat nagyon imádtam. ’45-ös Népszava, Ludas Matyi, Népszabadság. Mára mind eltűntek már… Otthon is van… Tovább »

Onkológia. Kedd délelőtt. Rengeteg ember, várakozás. Akinek jut hely ül, aki kísérő, vagy későn érkező, álldogál. Halkan folyik a diskurzus, élet – halálról. A zsibbadó folyosó monoton zümmögését négy, kisebbségi férfi felbukkanása zavarja meg. Ők nem fogják vissza magukat, hangosan keresik a 238-as szobát. Egyik sem néz ki betegnek, a jónál is jobb fizikai állapotban… Tovább »

  Fiatal cigány fiú ül a járdaszegélyen, húsz év körüli lehet, bámul maga elé monoton. A túloldalon egy fiatal lány éppen beszáll a kocsijába. Barna hosszú hajú, kifejezetten elegáns. A fiú elgondolkodik, hogy amíg ő itt ül koszosan, pénztelen, addig másoknak mennyire egyszerű. Kocsival járnak, szépek, könnyű az élet. Neki bezzeg nem volt az. Gyerekkorában… Tovább »

  Néha az élettől olyan dolgokat kapunk, amikről elsőre nem is gondolnánk, hogy onnantól az egész életünk megváltozik. Nem voltam az a fajta kisgyerek aki állandóan egy kutyáért nyaggatja a szüleit, de 17 éves korom körül valami „bekattant”. Nekem kell egy kutya. Sőt nem csak egy akármilyen kutya, hanem egy westie. Esélyem sem volt rá,… Tovább »

  Naponta olvasok kivert, megvert, láncra kötött, megkínzott állatokat, és azon túl, hogy elfog a mérhetetlen düh és szeretném saját kezűleg kitekerni a nyakát az állatkínzónak, felteszem a kérdést, hogy miért gondolja az ember, hogy neki ezen a földön mindenhez joga van?…  És nem kap érte igazi büntetést, azért mert az “csak” egy kutya, macska,… Tovább »