Onkológia. Kedd délelőtt. Rengeteg ember, várakozás. Akinek jut hely ül, aki kísérő, vagy későn érkező, álldogál. Halkan folyik a diskurzus, élet – halálról. A zsibbadó folyosó monoton zümmögését négy, kisebbségi férfi felbukkanása zavarja meg. Ők nem fogják vissza magukat, hangosan keresik a 238-as szobát. Egyik sem néz ki betegnek, a jónál is jobb fizikai állapotban vannak. Rövidnadrágban, strandpapucsban- meleg van persze. A kivágott póló majd szétszakad a hasakon, ugyanakkor nem takar, egyetlen tetoválást, aranyláncot sem, mindnek súlya van. Egyikük iratokat szorongat a hóna alatt.
Báttya, ez itt a 237, de utána nincsen semmi! Ja, itt a beugróba! Aha. Te, de ide meg nincs kiírva a doki neve. Lehet nem is jó helyen vagyunk? Most kopogjunk, vagy mi legyen?
Jóvammá, várjá kicsit! Maj ha jön ki valaki mekkérdezzük. Addig hívjad fel a Lacát, hogy ha itt végezünk, megyünk egyből hozzá, igyekezzen hazafele.
Én montam neked, Tesó, hogy ezzel ne kezdgyé, ez egy olyan link alak, meglásd nem veszi fel majd a telefont se. Ezzel másképp kell bánni, majd én megmutatom, aggyad csak ide a telefont.
Pár szitokszó is elhangzik, ilyetténképp folyik a diskurzus. Tipródnak jobbra- balra. Nem érzik közegüknek ezt a kórházi folyosót, de nem is nagyon zsenírozza őket. A többi várakozó nézegeti, találgatja, vajon mit keresnek itt.
Nemsokára nyílik az ajtó, a doktor úr épp egy beteget kísér ki, szeme megállapodik a furcsa négyesen, de valószínű ő már kapott értesítést várható érkezésükről, mert odaszól nekik, hogy: Önök jöttek Békéscsabáról?
A négy férfi kicsit zavarba jön, odasietnek a doktor úrhoz.
Igen, doktor úr, köszönjük szépen, mi lennénk azok.
És melyikük a beteg?- kérdezi a doktor.
Testtartásuk, arcuk karaktere egészen megváltozik, mintha összementek volna. Alázatosak, szófogadó gyerekek lesznek, úgy mondják:
Doktor úr, mi csak az Édesanyánk miatt…
Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.
A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!
Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy az ember mennyire alázatos egy orvosnál! Sokkal inkább arról, hogy előítéletesek vagyunk emberekkel (jelen esetben a cigányokkal) szemben, és a hangoskodás mellett nagyon is érző szívről tanuskodnak, ha az Édesanyjukról van szó!
Az összetartás a másik, ami ebből nekem lejött.
“Fehér ember”-nél igen ritka ha négy tesvér is van, hogy mind együtt mennek az orvoshoz.
Ők meg mind a négyen aggódva, tudni akarják, hogy mi van/lesz az Édesanyjukkal.
Nekem erről szólt a cikk.
Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy az ember mennyire alázatos egy orvosnál! Sokkal inkább arról, hogy előítéletesek vagyunk emberekkel (jelen esetben a cigányokkal) szemben, és a hangoskodás mellett nagyon is érző szívről tanuskodnak, ha az Édesanyjukról van szó!
Az összetartás a másik, ami ebből nekem lejött.
“Fehér ember”-nél igen ritka ha négy tesvér is van, hogy mind együtt mennek az orvoshoz.
Ők meg mind a négyen aggódva, tudni akarják, hogy mi van/lesz az Édesanyjukkal.
Nekem erről szólt a cikk.
Gratulálok!
Terry ez elég baj. Aki alázotoskodik azt úgy is kezelik.
Ha olvastad az Egymás szemében c. írásom, az pont erről szól. Nem ismerhetjük a másik ember életét. Néha ítélkezünk, néha vágyakozunk ismeretlenül.
A múltkor én is egy cigány családdal utaztam a Balaton felől Budapestre. A gyerekekkel el kezdtem beszélgetni, majd az anyuka is kérdezett tőlem. Kiderült mindannyian a papát kísérik Pestre a kórházba, akit egy külön autóban az egyik ismerősük visz velük egy időben.
Nekem spec az onkológiai orvosokkal nagyon pozitív tapasztalataim vannak! Minden területén. Nagyon emberségesek és így nem érzi az ember azt a kisebbrendűségi érzést.
Orvosnál/orvossal az ember valahogy olyan alázatosan kezd viselkedni. Magam is ezen kapom mindig.