Kutya csillagkép

Ciki nem ciki, én ilyen könyvtárba járó típus vagyok. Mindig is az voltam. Már 15-16 évesen is rendszeres hétvégi program volt, hogy barátnőmmel a Várban levő Széchenyi Könyvtárban töltöttük az időnket. Ott ugyanis a könyveken kívül voltak régi újságok is. Azokat nagyon imádtam. ’45-ös Népszava, Ludas Matyi, Népszabadság. Mára mind eltűntek már…
Otthon is van rengeteg könyvem, de mivel már az ágyneműtartóba is befészkelték magukat, nagyon meggondolom, hogy melyik az a könyv amit én hazaviszek.
Nem olyan rég, könyvtári látogatásomkor szemem megakadt a Kutya csillagkép című könyvön. Aki olvasott tőlem már régebben, tudhatja, hogy ahol kutya van, ott én is. Egyből megragadott a cím, mondhatni a borító alapján választottam. És milyen jól tettem.
Van benne szó kutyáról, aki nem főszereplő ugyan, de fontos társ, ahogy általában fontos társ egy kutya!  A könyv maga azonban nagyon mély mondanivalóval bír.
Az emberiség majdnem teljes kihalását követően az emberség is az enyészeté lesz. Főszereplőnk Hig és kutyája Jasper, megmenekülnek a mindent pusztító influenzajárvány elöl, és egy mogorva egykori katonával, Bangley-vel osztozva „élnek” egy régi hangárban. Hignek van egy Cessna repülője, amivel indokolt esetben röpköd is. Erősen indokolt eset például egy főúton felborult és ottrekedt kólaszállító kamion, amelynek készletét meg lehet csapolni.
Természetesen vannak még túlélők szétszórva, mindenki létezik, él, ahogy tud.
Ez eddig akár még nyomasztó is lehetne, de valahogy mégsem az. Bár sok leírás van, és párbeszéd szinte semmi, a történet mégsem sötét és deprimáló. Fő mondanivalója, illetve kérdése, hogy ha már tudod, hogy nincs jövő, akkor hogyan tudsz, hogyan akarsz élni? Mások élete árán te magad jobban, vagy inkább a mások életét jobbítva, és így a sajátod örömére is? Nyilván mindenki más, így mindenki másképp vélekedik erről a kérdésről. Hősünk Hig inkább az utóbbiban hisz. Él még benne az elveszett élete és családjának emléke. Halászik, vadászik, ha lehet nem bánt senkit, segít ahol tud. Igazi kiscserkész (és tényleg az utolsó), de az életösztön nem hagyja nyugodni. Amikor kisrepülőjének rádióján ismeretlen adást fog, felcsillan a remény, hogy esetleg lehetséges még emberi élet. Megkockáztatja, hogy túlmegy az addig biztonságosnak hitt határon –annak ismeretében, hogy nem garantált a visszatérés – megnézni mi van odaát. Nem árulom el, hogy talál- e bármit is, és, hogy ez fordít-e addigi életén.
Ezt a könyvet el kell olvasni! Többször is. Ez nem egy egyszerű történet, hanem egy gondolatokat ébresztő tanítás.
Alapvetően pozitív, néha még vicces is, és akciójelenetekkel is megtűzdelt. De figyelni kell, figyelni végig, és gondolkozni közben! Az embernek magán, az életén és az életen úgy általában!
Ez az a könyv, amire azt mondom, megéri helyet szorítani a polcon, hogy rosszabb napokon mindig le lehessen venni és olvasni!
Peter Heller-Kutya csillagkép

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!