A jó emberekkel is történnek rossz dolgok, sőt…
Zsuzsanna elképzelt magának egy életet. Nem akart ő nagyot álmodni, csak boldog szeretett volna lenni. Szép családot képzelt, kényelmes életet a Veszprémtől nem messze fekvő kicsiny faluban. Itt nőtt fel, ismert mindenkit, kedvelték is a helyiek. Nem akart innen elmenni, jól érezte magát. Férjet is helybelit választott, és nem is rosszul. Lajos, vagy ahogy a helyiek hívták Kislala, családszerető ember volt, és jó apa. Kellet is, hiszen öt gyerekük született az évek alatt. Kinőtték a kis házukat is, de a falu szélén sikerült venniük egy nagyobbat. Mivel nem voltak vagyonosak, hitelt kellett felvenni. Svájci frank alapút.
Teltek az évek, forgott a mókuskerék, de kitartással taposták. Aztán egy napon Balázs, a középső fiú, aki akkor még csak 15 éves volt, balesetet szenvedett. Bulizni volta a haverokkal. Hazafelé, duhaj jókedvükben valamin összeszólalkoztak, és Balázs „véletlenül” leesett a vonatról. Zsuzsanna rohant a kórházba, nem tudta él-e még egyáltalán a fia. Balázst egész éjjel műtötték, úgy nézett ki a lábát is elveszíti, de Zsuzsa azt mondta az orvosoknak, hogy bármi áron is, mentsék meg a fiát! Balázs életben maradt.
De csak pár órát élhetett, mert tévedésből rossz vért kapott. Zsuzsa még el tudott búcsúzni tőle legalább…
Az egész családot megviselték a történtek, Zsuzsa összetört, Lajos belebetegedett. Gyerekkori asztmája újult ki, olyan erővel, hogy szinte mindennapos rohamok gyötörték. A fájdalmat nem bírta elviselni, sokszor nézett a pohár fenekére is. Állásából kénytelenek voltak elbocsájtani, mert sokszor jelentett beteget, sokszor késett, mogorva és kedvetlen lett.
Zsuzsa úgy gondolta, hogy ha már az élet elvette az egyik gyerekét, ő megpróbálja valahogy kitölteni a fia által hátrahagyott űrt.
Nem perelt, nem nyomoztatott Balázs halálának körülményeit illetően, mert azt mondta semmi nem adhatja vissza a fiát, és beleőrül az ezzel való foglalkozásba. Ügyvédet nem tudott fizetni, ő pedig nem érezte képesnek magát, hogy végigvigyen egy ilyen jogi hercehurcát. Úgy döntött, inkább egy új életet vesz magához. Nevelőszülőnek jelentkezett.
Elvégezte a tanfolyamot, Lajost is helyreállította, és együtt várták, hogy kapjanak egy gyereket, akit sajátjukként nevelhetnek. Fél éven belül kapott is. Egy alkoholszindrómás 10 éves kislányt, Grétát. Gréta nem beszélt, nem evett egyedül, nem volt szobatiszta. Zsuzsa mondhatta volna, hogy nem kéri, de ő nem az a fajta volt. A család is egyöntetűen megszavazta maradását.
Gréta anyja alkoholista volt, apjáról nincs információ. Az egész terhességét deliriumban töltötte, fel sem fogta, hogy szült egy gyereket. Gréta súlyosan fogyatékosként intézetben töltötte gyerekkorát, mert senki sem akarta sem örökbe fogadni, sem nevelni.
Zsuzsa megtette. Gréta most 18 éves. Beszélni továbbra sem tud, de sokat mosolyog. Eszik egyedül és nem kell pelenkázni sem. Nagyon szereti nevelőszüleit és mostohatestvéreit. Teljes jogú családtag. Most, hogy betöltötte a 18. életévét az állam két lehetőséget adott Zsuzsáéknak. Vagy örökbe fogadják és nevelik tovább immár saját költségükön, vagy visszaadják az államnak, aki intézetbe teszi.
Zsuzsa tudta, hogy ez a nap el fog jönni, de sosem mert belegondolni igazán. Eddig Gréta ellátására kevesebb mint havi 50.000 Ft-ot kapott. Azt mondja a pénz nagyon fog hiányozni, ha magukra maradnak vele, de, hogy számol el a lelkiismeretével, ha intézetbe adja a kislányt, akit ott majd begyógyszerezve fognak tartani?
Időközben a lakáshitelüket felmondták, mert Lajoson annyira elhatalmasodott az asztma, hogy ma már csak oxigén palackkal tud élni, így természetesen munkája sincs. Fenyegeti őket az utcára kerülés. Zsuzsa fogja Gréta kezét és csak sír. Azt mondja nem tudja elengedni…
Családok éve, ma kishazánkban, ahol senkit nem hagynak az út szélén…
Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.
A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: