Ízlések és pofonok

Ízlés. Mindenkinek van. Kinek jó, kinek rossz. De ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz?
Erről vitatkozni nem érdemes. Az ízlés velünk születik, de hogy lehet ennyi féle?

Már a kisbaba is tudja, hogy mi az, amit nem akar megenni és mit igen. A spenót a falon landol, de az almapüré sosem elég. Miért van az, hogy általában pont a spenót, a brokkoli a mumus a gyerekeknél? Ez tényleg egy veleszületett dolog, vagy csak valahogy felveszik a világ trendjét? Vannak olyan ételek, amit soha életünkben meg nem eszünk, míg 

másokkal szemben változik az ízlés és később bekerülnek akár a top 10-be is. A gyerekkorban utált tökfőzelék lehet akár kedvenc is felnőtt fejjel. Mi változunk, vagy csak az ízlésünk? Vagy ez egy és ugyanaz?

Én gyerekként fel nem vettem volna harisnyát és szoknyát, ma is rosszul vagyok még a  látványától is, ha valaki nejlonharisnyát visel. Semmit sem változtam! A babfőzelék mellett is éhen halnék, semmilyen krumplis, káposztás,mákos tésztát meg nem eszem, viszont a kapor már néha bekacsinthat. Nem sokat változtam gyerekkoromhoz képest.

Nagyon sokféle ízlés van. Egyéni ízlésünk megnyilvánul  ételféleségekben, zenében, öltözködésben. Mondhatni, hogy az ízlésünk mi magunk vagyunk. Legalább elmondhatom magamról, hogy következetes vagyok, mert majdnem ugyanazokat a dolgokat nem eszem és nem veszem fel amiket az előtt sem.

Állítólag a csecsemők születésükkor ösztönösen vonzódnak az édes ízhez. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy náluk még nagyon sok ízlelőbimbó áll rendelkezésre, sokszor túl intenzíven is érzik az ízeket. A másik pedig, hogy az anyatej édes, ezt szokták meg, ösztönösen vágynak rá. Később a kor előrehaladtával az ízlelőbimbók száma csökken, ez magyarázza, hogy egyre jobban elfogadjuk, sőt vágyunk az erőteljesebb ízekre. Egy kisgyerekre nem jellemző, hogy füstölt halat követelne vacsorára, felnőtt korra ez zömében megváltozik.

A zenei ízlés is változik, formálódik. A Cambridge Egyetem tudósai tanulmányt írtak arról, hogy a korral előre megjósolható, hogyan változik a zenei preferáció. Fiatalok, útkeresők zömmel heavy metalt, punk rockot hallgatnak, hiszen tombolnak a világmegváltó tervek az ezt kalitkába záró korlátok pedig tornyosulnak. Ahogy felnőtt fejjel a szerelem, a család lesz meghatározó, úgy kerül előtérbe az R’n B, a soul vagy más érzelmes dallamok. Idősebb korban inkább a pihentetőbb zenét keressük, a klasszikus zene itt kezd felértékelődni.

Az öltözködéssel is nagyjából ugyanez a helyzet. A fiatalok a lázadó stílust választják, majd ezt egy konszolidáltabb korszak követi, végezetül a kényelem kapja a legfontosabb szerepet.

Ahogy változunk, úgy változik az ízlésünk is. Velünk születik, mindenkinek egyéni, de mégis egy szabályos mederben halad. Ezt mondják a tudósok.
Hát, én nem tudom, rám ez nem teljesen igaz.
Van-e valóság a megfigyelésekben?
Döntse el mindenki maga.
Ízlése szerint.

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!