Halhatatlanok

“Minden találkozás búcsúzással zárul, de a búcsú már egy új kezdet is.”

Ez  egy nagyon kényes téma. Előre szeretném leszögezni, hogy senki hite, vallása, meggyőződése felett nem szeretnék pálcát törni.
Nem buzdítok senkit semmire, csak, hogy egy picit gondolkodjunk el! Mert ilyen dolgokon ritkábban szoktunk.

Ha valaki meghal, ottmaradnak a tárgyai, a dolgai, az élete maradéka. És ottmarad a teste.
Többféleképpen lehet feldolgozni a veszteséget. Ha egy hosszú betegség után, vagy öregen kell elhagyni ezt a földi világot, akkor az itt maradottak bár nehéz szívvel, de könnyebben elengedik szerettüket.
Ha viszont egy fiatal, egészséges ember egy baleset következtében kényszerül elhagyni az életet, az mindig feldolgozhatatlan.
Ilyenkor a fájdalom súlya alatt nagyon kevés ember gondol arra, hogy hozzátartozójuk élhetne még tovább. És nem csak a szívekben!
Lehetséges, hogy a halál után segíteni tudjon másokon, és általuk, velük, bennük Ő is egy kicsit hallhatatlan lesz.

Donáció, vagyis szervátültetés. Sokszor halljuk, mégis keveset

Az életet nem csak években mérik, hanem abban is, hogy mit adunk másoknak

tudunk róla. Arra pedig még kevesebben gondolnak, hogy mindannyian lehetünk ennek a kényes témának bármelyik oldalán egy pillanat alatt.
Magyarországon a feltételezz beleegyezés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor feltételezhető, hogy beleegyezik ebbe.  A jogi szabályozás ennek megfelelő.

Természetesen még így sem lehet mindenki donor. 

Most fókuszáljunk egy balesetben elhunytra. Az ő szerveit csak akkor lehet átültetni, ha beáll az agyhalál. Ez azt jelenti, hogy a spontán légzés mellett az agy és az agytörzs működése is teljes mértékben leáll. Ezt kiválthatja sérülés, vérzés, fulladás.
Ebben az esetben a keringést és a nem sérült szervek működését mesterséges gépi légzéssel és gyógyszerekkel egy ideig fent lehet tartani, így életet, életeket menthet.

Más eset például egy szívmegállás. Itt a szív természetesen eleve nem használható, de nagyban károsodik a többi szerv is az oxigénhiány miatt. Nagyon gyors ellátásnál vannak megmenthető szervek, de itt már jóval kisebb eséllyel.

Eleve nagyon sok kizáró oka van, hogy egy szervvel egy másik ember még tovább élhessen, legalább mi magunk ne legyünk gátja annak, hogy valaki még időt kapjon. Mert az idő szerencse. Szerencse az is, ha épp passzolnak a vércsoportok, ha időben kórházba ér a szerv, ha használható, ha…

Rengeteg ember vár. Várólisták végtelen sora kígyózik.

Személy szerint én szeretném, hogy ha velem valami történne, akkor más embereken amilyen sok szervvel csak lehet segíteni tudjak.
Talán a szeretteimnek is jobb lenne a tudat, hogy valakiben tovább élek.

Ez persze csak az én véleményem. Én csak a saját szemszögemből látom ezt, és semmiképp nem tiltakoznék az “adományozás” ellen. Szerintem annyira magától értetődő, hogy ha nekem már lejárt az időm, másnak azért még legyen lehetősége élni.

Testünk a föld alá kerül, porrá lesz. Ez megtörténik akkor is, ha közben valakinek az életét megmentjük! Amíg itt vagyunk még van választásunk, és ha ne adj isten mi várunk a végtelen várólistán, imába foglaljuk annak nevét akitől új életet kaphatunk. 

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!