Tűzben edzett lány

Tűzből mentett Zeller

Éjjel. Szürke panelház. Egy motor áll a járdán, közvetlenül a ház hátsó bejáratánál, közel a nagy üvegablakokhoz. A háznak ez az előtere, itt a postaládák, és a lakók növényei vannak. Aki járt már panelházban szeme elé vetülhet ez a mindenhol egyforma kép.
A lakók zömmel alszanak, szerda 0:13 perc van.

Puffanásra ébredek, melyet robbanás és üvegcsörömpölés követ. Rosszat sejtve felülök az ágyban. Persze ma egyedül vagyok, „csak” Zeller szuszog békésen mellettem. Ő nem az a pánikolós fajta.
Fura érzésem támad, nem realizálom honnan jött a zaj, de azt érzem, hogy valami nincs rendben. Erős büdös szag üti meg az orrom. Az ablakon kinézvén majdnem arcon nyal egy felkúszó tűzcsóva.
Itt azért egy kicsit bepánikolok.

Cikáznak a gondolataim. Ha az alsóbb szinteken betört az üveg -azt ugye hallottam-, akkor majd a hő hatására nálam is be fog. Meggyullad a függöny, utána az egész lakás… 

Ha az életed a tét, sok mindent megtanulsz magadról

Ki kell jutni! Mielőbb!

Pizsamára nagykabátot kanyarítok, ölemben a félig alvó kutyával, minden gondolkodás nélkül már kint is vagyok a folyosón. Semmit nem viszek magammal, se pénzt, se iratot, eszembe sem jutnak ilyen dolgok.
Szomszédaimhoz, akik egyben nagyon jó barátaim is, még bedörömbölök, de Misi már gondolom érezte a szagot és Tűz van? kérdéssel jön ajtót nyitni. Ezt megerősítem, és már nyitom is a függő folyosó ajtaját.

A lépcsőházban már sűrű füst gomolyog. A másodikról a félemeletig sikerül lejutnom, de ott rémülten konstatálom, hogy sehova tovább, lángokban áll az egész előtér. Vissza kell menjek. Két emelet rémült idegállapotban, 10 kg kutyával az ölemben felfelé, eleve nem egyszerű, de levegő nélkül lehetetlennek tűnik. Márpedig ezzel kell itt szembenézzek.
A szűk lépcsőházban a gomolygó füstön kívül semmi sincs. Felküzdöm magam, és már csak egy forduló lenne, de érzem ez nem fog menni. Senki sem jön, megáll az idő, és szemem előtt kis pöttyök kezdenek gyülekezni.

Mégis nekiindulok, hisz ember küzdj! És küzdök! Ma sem tudom hogyan, hiszen a légszomj már szétrobbantja a tüdőm, a füst marja a torkom, a szememből ömlik a könny, de kutyástól és utolsó leheletemmel feltépem a függőfolyosó ajtaját. Itt végre szabad levegőre jutok. Köhögök, fulladok, hányingerem van.

Misiék is ekkor kezdenének nekiindulni, de ahogy meglátnak, letesznek tervükről.
Az arcom fekete korom, a hajam zsíros csimbókokban áll. A hófehér kutya, mint egy fekete puli.

A tűzoltók ekkor érkeznek meg.

Misiéknél várunk, hogy kimentsenek. A legtávolabbi erkélyükön álldogálunk három gyerekükkel, akik rémülten vacognak, velünk együtt.
Mikor eloltották a tüzet egyesével, oxigénmaszkban lehoznak mindenkit.
Jönnek a mentők, mehetünk a kórházba.
Én nem megyek, mert Zellert nem engedik fel a mentőautóra. Én meg nélküle nem megyek! Még, ha az életem múlik is rajta!

A Honvéd Kórházba egyénileg jutok el, és kint a váróban megvár Zeller is. Látják, hogy Ő is tűzvész áldozat, nem kekeckednek. Az állatorvost is feltárcsázom éjjel kettőkor, de megnyugtat, hogy, ha nem hány, nem dezorientált, akkor nagy baj nem lehet.
Úgy néz ki megússzuk kis füstmérgezéssel.
Szomszédomék két kislányát három napig tartják majd bent a kórházban, pedig ők nem kirándultak a lépcsőházban…

Mint később kiderült, egy vicces kedvű ember beteg agyából pattant ki az ötlet, hogy megnézné ő, hogyan is ég egy motor, ha felgyújtják.
Sajnos ezt nekünk is meg kellett nézni.
És eközben még szerencsénk is volt. Ha ugyanis a tűzoltók nem jönnek időben, berobban a tank.
És akkor ezt a történetet most nem tudtam volna megosztani!

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!