Születésnapodra

16 év jóban-rosszban. Mindennap együtt. Sok? Kevés?
Határozottan mondhatom, hogy kevés! Veled kevés!

Az utolsó karácsony Taszuval, már betegen…

 
Amikor megkötöttük életre szóló szerződésünket abban benne volt, hogy nekem kell elengedjelek, nekem kell majd valahogy tovább éljek Nélküled. Ilyenkor az ember még nem gondol arra, hogy elválhatunk, hogy el kell váljunk és, hogy ez ennyire hamar eljön. Ekkor még nem tudtam, hogy mire eljön addigra inkább a szívemet tépném ki, csak azt a telefont ne kelljen…

De muszáj volt, mert azt mondtad, Neked már menned kell. Sokáig maradtál, sokáig küzdöttél és tudom, hogy azért, hogy még együtt lehessünk! Köszönöm! Köszönöm, hogy az egész életedet nekem adtad.

És amikor   a z t á n   lett, ottmarad az ember üresen. Ottmaradnak a szeretett Taszuk, Szamaracskák, labdák. Tálak, ágyak, rongyok és gyógyszerek. Gazdátlan lesz az ember is. Csak nézi a többi kutyást, hogy átkozódva mennek reggel az esőben és azt gondolja, bárcsak mehetne ő is. Ha még egyszer mehetne a világ összes esőjét elviselné. Ha még egy napra visszakaphatna bármit megadna. De ezt nem lehet. Marad az emlék. És a Taszuk, Macik, rongyok, labdák.
Kis idő múlva kopik belőlük is a kutyaszag, az ember orrából is lassan elillan. Pedig én azt mondtam ezer kutya közül, szagra is megismernélek…

Az idő vasfoga kikezdi a múltat is, de ez a fájdalom azt hiszem kikezdhetetlen, örök. Valamit magaddal vittél belőlem, de hagytál itt magadból is nekem. Ha mást nem, tudom, hogy milyen az önzetlen szeretetet.

Nincs nap, hogy ne gondoljak Rád, és ha Rád gondolok könnyes lesz a szemem. Pedig már három éve annak… Három éve, hogy egy januári hófödte reggelen utoljára szimatoltad körbe a kisparkot. És aztán másnap már csak a szívemben voltál, és vagy azóta is. Nevedet a nyakamban hordom már 19 éve. 

Hogy tudja ezt elérni egy 10kg-os szőrcsomó, aki folyton morog, folyton elégedetlen, nagyképű, beképzelt, és makacs? Nekimegy mindenkinek, állandóan félteni kell,

Le nem győztek! A sebek meg elmúlnak!  Terriervér!

de egy szavamra fél lábbal a levegőben megáll, mert azt mondom!
Beszélni nem tud, mégis mindenről van véleménye, és ennek hangot is ad!
De ami a legfontosabb, és ez teszi feledhetetlenné: minden pillantásából érezni a szeretetet! Érezni! Nem tudni, sejteni, remélni! Érezni! Ez a szeretet belemászik az emberbe, áthatol a bőrön egészen a test mélyére, a szív legbelső bugyrába! És örökre ottragad!

Remélem Te is érzed, hogy mennyire szeretlek. Még most is, még így is, még innen is!
ZELLERKÉM! Boldog Születésnapot! 19 LENNÉL…

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!