Zöld Béla balladája

Zöld Béla azon utolsó mohikánok közé tartozott, akire azt mondhatjuk, az a rendes, barom fajta. Meg is kapta méltó jutalmát az élettől.

A mi Bélánk egy kis építkezési cég munkavezetője volt, hosszú ideig. Addig amíg még voltak kis építkezési cégek. Addig amíg lehetett még élni ilyen kis cégeknek.

Béla reggel 6-kor már az építkezésen volt, reggelire kávét ivott, nem felest, és nem volt rest megfogni az ütvefúrót sem, ha épp arra volt szükség. Nem adta el az anyagokat, nem seftelt semmivel, csak épített és felügyelt.

Aztán a cég a mindenféle körbetartozások, fenyegetések miatt megszűnt.
Bélát nem nagyon akarták alkalmazni, mert már nem volt fiatal.

Béla munkanélküli lett. Pár hónapig kapta a munkanélküli segélyt, aztán már azt sem. Segédmunkásként is megpróbált elhelyezkedni, hiszen az építkezésen kívül ő máshoz nem igazán értett, de túl lelkiismeretes volt. Csípte a szemét, ami építkezés címen folyt, így a főnökök sem kedvelték. Vándorolt egyik helyről a másikra, majd újra az utcán találta magát.

Mivel egyedül élt a nagymamájától megörökölt lakásban, és bejelentett munkahellyel nem rendelkezett, az állam mintegy 22.800Ft támogatást adott neki havonta. Ebből kellett volna megélnie. De ebből nem tudott, mivel ebből nem lehet…

Gondolta megkérdi Zsiga Marcellt, és bár ideje lett volna, ez a terv mégsem valósult meg.

Bélának beszűkült a világ. Két éve élt minimális alkalmi munkákból, és kezdett depressziós lenni. Adósságokat halmozott fel, mert nem tudta fizetni a lakás rezsijét, az élelmiszereket. Rosszul aludt, rosszul ébredt, rosszul volt. Sokat köhögött, de azt gondolta, ezt is a szorongás okozza. Elment orvoshoz, ahol kiderült, hogy a tüneteket nem „csak” a depresszió okozza, hanem egy sokkal gyilkosabb kór.
Hogy az építkezésen évekig beszívott por, vagy veleszületett probléma a bajt forrása, már mindegy is volt.
Lényeg, hogy Béla meg akart gyógyulni, de ugye ingyenes orvosi ellátás ide vagy oda, ez is pénzbe került.

Megműtötték a tüdejét, kapott kemoterápiát. Több mint másfél év után az orvosok szerint gyógyult lett. De ez a tünetmentesség azért csak papíron létezett! A légszomj, a köhögés, a fulladás életének társa maradt.

Béla az összes tartalékát felélte, eladta a lakását, kisebbe költözött, de így sem tudott megélni.

Dolgozni már hiába akart, nem tudott, így úgy döntött megpróbálja a leszázalékolást.

A tüdőrák, a tüdőrezekció adott volt a megváltozott munkaképesség megállapításához, ezt meg is kapta. Ellátást azonban nem!
Mivel az elmúlt években nem dolgozott, (hiszen beteg volt) most nem kaphatott ellátást a betegségére…
Igazolnia kellett volna visszamenőleg 5 évre 1095 nap munkaviszonyt, amit nem tudott, mert első körben kiderült, hogy a cég ahol még anno dolgozott nem jelentette be, második körben évekig alkalmi munkából élt, ami nem számít munkaviszonynak, harmadik körben, pedig már két éve beteg.

Gondolom viszonylag ritka, hogy egészséges, munkaképes emberek rehabilitációs ellátásért folyamodjanak, pedig ők megkaphatnák mivel van igazolt munkaviszonyuk.  Az, aki évekig beteg az nem kaphat, hiszen ők nem dolgoztak évekig…

Ki van ez találva! Ahogy az is, hogy meg lehet élni 45.000Ft-ból, sőt 22.800-ból is.
De Bélának és azt hiszem még elég sok embernek ez nem igazán sikerül.

Én felteszek bátran 45.000 forintot, hogy még Zsiga Marcellnek sem sikerülne!

Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.

A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!