Négyen voltak jó barátok, Péter, Gyula, András és Balázs. Az egyetemen ismerkedtek meg, hamar összebarátkoztak. Fiatalok voltak, céltudatosak, előttük az élet, még minden sikerülhet. Sikerült is, mindannyian orvosok lettek, a sok küzdelmes év meghozta gyümölcsét.
A fiúk együtt jártak focizni, szórakozni, még csajozni is. Az évek alatt aztán stabil barátnőkre is szert tettek, majd meg is házasodtak. Bár viszonylag ritka az ilyen, de a lányok is mind jó barátnők lettek. Nyolcasban éltek vidáman.
A fiúk, ha nem is egy kórházban, de ugyanazon a szakterületen dolgoztak, és kezdett felfelé ívelni a karrierjük határozottan. Főorvosok lettek, magánrendelőt működtettek, sokat kerestek. Ezzel egyidejűleg -ahogy az már lenni szokott- kezdtek félrecsúszni az otthoni kapcsolatok.
A lányok sokat jártak össze négyesben, csajos esték, közös ebédek szinte minden héten voltak. Megbeszélték kisebb-nagyobb bajaik, előtérbe került a házasság és az azon belüli problémák is. Voltak azok szép számmal, de a lányok mindig biztatták egymást, hogy nincs baj, nem katasztrófa a sok munka, csak a családért teszik, majd rendeződnek, lenyugszanak a dolgok, minden jó lesz.
Egy nap azonban Gyula előállt a farbával, hogy ő válni akar. Feleségét Ágit, mondhatni szíven ütötte a hír. A csajok rögtön összezártak, kozmetikus, fodrász, edző is került, majd a párterápia is felmerül, csak mentsék a menthetetlent.
De nehéz egy szerelmes férjjel szemben egy megunt feleségnek csatát nyerni.
Gyula elköltözött.
A fiúk szereztek albérletet, majd ügyvédet, és támogatták barátjukat mindenben. Hiszen akárhonnan is nézzük Gyula is megérdemli a boldogságot, még ha kicsit későn is sikerült megtalálni…
Ágit hideg zuhanyként érte, az ügyvédi értesítés, és, hogy már nincs visszaút. Ő reménykedett, és a lányok is végig arra biztatták, hogy nincs minden veszve, ez csak kapuzárási pánik, csak egy kis kilengés, lesznek ők még boldog nyugdíjasok.
Amikor kipattant, hogy a válás után két hónappal Gyula eljegyezte Adriennt, a” szeretőt”, Ági már sírni sem tudott.
De amikor pár hónap múlva a barátnői nagyon félszegen a kezébe csúsztattak egy esküvői meghívót majd leesett a székről.
Az esküvő dátumáig másfél hónap múlva vissza.
Bea egy ebéd alkalmával, amíg Ági még nem érkezett meg előadta ötletét, hogy vigyék el valahova aznap Ágit, ne legyen egyedül. A lányok hallgattak nagyokat. Hímeltek- hámoltak, de aztán csak kibökték, hogy nekik muszáj menni!
Hogy is nézne ki, ha a férjeik mind ott lennének, ők pedig nem?!?
Úgy gondolták Ági talán meg sem tudja, hogy elmentek, de ha meg is tudja, meg kell értse, hogy nekik a férjük mellett a helyük. Persze nem helyeslik ők sem ezt az egészet, de hát nem akarnak otthon ebből cirkuszt.
Bea volt az egyetlen aki nemet mondott. Cirkusz persze volt ebből náluk is, de ő hajthatatlan maradt, Andrásnak egyedül kellett mennie.
Ment is, azt hazudta, hogy Bea megfázott, nem jöhetett.
Bea pedig feltárcsázta barátnőjét.
Ági nem vette fel a telefont, csak a hangposta kapcsolt, arra mondta rá üzenetét:
Ági, itt vagyok, veled vagyok! Gondolok rád egész nap, bármikor át tudok menni, ha szeretnéd! Nem vagy egyedül…
Ha tetszett a cikk, kérlek like-olj és oszd meg másokkal is!
Facebookon is megtalálsz Szerencse Csillag néven.
A cikkben szereplő tartalom a szerző tulajdona!