Ízlés. Mindenkinek van. Kinek jó, kinek rossz. De ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz?Erről vitatkozni nem érdemes. Az ízlés velünk születik, de hogy lehet ennyi féle? Már a kisbaba is tudja, hogy mi az, amit nem akar megenni és mit igen. A spenót a falon landol, de az almapüré sosem… Tovább »
Ízlések és pofonok
Ízlés. Mindenkinek van. Kinek jó, kinek rossz. De ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz?Erről vitatkozni nem érdemes. Az ízlés velünk születik, de hogy lehet ennyi féle? Már a kisbaba is tudja, hogy mi az, amit nem akar megenni és mit igen. A spenót a falon landol, de az almapüré sosem… Tovább »
A jó emberekkel is történnek rossz dolgok, sőt… Zsuzsanna elképzelt magának egy életet. Nem akart ő nagyot álmodni, csak boldog szeretett volna lenni. Szép családot képzelt, kényelmes életet a Veszprémtől nem messze fekvő kicsiny faluban. Itt nőtt fel, ismert mindenkit, kedvelték is a helyiek. Nem akart innen elmenni, jól érezte magát. Férjet is helybelit… 
Szégyen! Az első szó, ami eszembe jut, az a szégyen! Az állatkínzás elleni tüntetésről pár napja írtam, és természetesen magam is részt vettem rajta Christopherrel: Ismerve az emberek hozzáállását a beharangozott tizenötezer emberre még legvadabb álmaimban sem számítottam, de arra, hogy a Hősök terére kanyarodva egy alig háromszáz fős „tömeggel” találom magam szembe,… 
Ciki nem ciki, én ilyen könyvtárba járó típus vagyok. Mindig is az voltam. Már 15-16 évesen is rendszeres hétvégi program volt, hogy barátnőmmel a Várban levő Széchenyi Könyvtárban töltöttük az időnket. Ott ugyanis a könyveken kívül voltak régi újságok is. Azokat nagyon imádtam. ’45-ös Népszava, Ludas Matyi, Népszabadság. Mára mind eltűntek már… Otthon is van… 
Onkológia. Kedd délelőtt. Rengeteg ember, várakozás. Akinek jut hely ül, aki kísérő, vagy későn érkező, álldogál. Halkan folyik a diskurzus, élet – halálról. A zsibbadó folyosó monoton zümmögését négy, kisebbségi férfi felbukkanása zavarja meg. Ők nem fogják vissza magukat, hangosan keresik a 238-as szobát. Egyik sem néz ki betegnek, a jónál is jobb fizikai állapotban… 
Fiatal cigány fiú ül a járdaszegélyen, húsz év körüli lehet, bámul maga elé monoton. A túloldalon egy fiatal lány éppen beszáll a kocsijába. Barna hosszú hajú, kifejezetten elegáns. A fiú elgondolkodik, hogy amíg ő itt ül koszosan, pénztelen, addig másoknak mennyire egyszerű. Kocsival járnak, szépek, könnyű az élet. Neki bezzeg nem volt az. Gyerekkorában… 
Néha az élettől olyan dolgokat kapunk, amikről elsőre nem is gondolnánk, hogy onnantól az egész életünk megváltozik. Nem voltam az a fajta kisgyerek aki állandóan egy kutyáért nyaggatja a szüleit, de 17 éves korom körül valami „bekattant”. Nekem kell egy kutya. Sőt nem csak egy akármilyen kutya, hanem egy westie. Esélyem sem volt rá,… 
Naponta olvasok kivert, megvert, láncra kötött, megkínzott állatokat, és azon túl, hogy elfog a mérhetetlen düh és szeretném saját kezűleg kitekerni a nyakát az állatkínzónak, felteszem a kérdést, hogy miért gondolja az ember, hogy neki ezen a földön mindenhez joga van?… És nem kap érte igazi büntetést, azért mert az “csak” egy kutya, macska,… 
Az életet előrefelé éljük, de visszafelé értjük meg! Sajnos ez igaz. Nagyon sok dolog van, amit gyerekkorunkban természetesnek veszünk, és most mennyire hiányzik. Ilyen például egy jó nagymama, egy Mami. Nekem volt szerencsém egy jó Mamihoz, aki tulajdonképpen a második Anyukám volt. Sokat voltam vele, mert a szüleim külföldön dolgoztak és én nem akartam velük… 
Pom-Pom barackos Nem akarok áttérni a készítsünk madáretetőt használt hurkapálcákból típusú írásokra, az nem az én világom, ugyanakkor tisztelettel és csodálattal nézem aki tud ilyet. A gasztrobloggerek keze alól sem venném ki a billentyűzetet, most azonban kezembe akadt egy gyerekkori kedvenc édesség, és mivel itt a barackszezon gondoltam ezt megosztom. Itt a hétvége ki lehet… 